Lila

Karkötő, most lilában.

Szeretem az árnyakat, olyan sejtelmesek.

A gombon megcsillanó fény ... csodás 

Míg a Picasa - val vacakoltam a kollázs szerkesztésekkel, Zaz nótákat hallgattam, a jó ég tudja hányat és hányszor némelyiket, megunhatatlan, ugye nem csak én vagyok ilyen fanatikus? vagy igen? ... na az sem baj

a mai kedvenc:

hát miért van az, hogy ha meghallom a hangját belesajog a szívem?

utóirat: ezt ne olvassa el senki, csak magamnak írom, hogy nyoma maradjon.
A nagy szerkesztgetésem közepette ráakadtam erre a videóra:

Olyan kis eszetlenek, szertelenek, lazák.
 Erről beugrott egy nyári éjszaka, mikor a kamaszok mulatoztak, gitároztak, énekeltek a magtárban berendezett "legénylakásban", boldogok voltak, gondtalanok.
Látni őket is boldogság volt.
Szerettem azt az éjszakát.
Róluk akkor nem készült videó, kár, megismételhetetlen pillanatok.