2011. október 22., szombat

Lila

Karkötő, most lilában.


Szeretem az árnyakat, olyan sejtelmesek.


A gombon megcsillanó fény ... csodás 

Míg a Picasa - val vacakoltam a kollázs szerkesztésekkel, Zaz nótákat hallgattam, a jó ég tudja hányat és hányszor némelyiket, megunhatatlan, ugye nem csak én vagyok ilyen fanatikus? vagy igen? ... na az sem baj

a mai kedvenc:


hát miért van az, hogy ha meghallom a hangját belesajog a szívem?


utóirat: ezt ne olvassa el senki, csak magamnak írom, hogy nyoma maradjon.
A nagy szerkesztgetésem közepette ráakadtam erre a videóra:


Olyan kis eszetlenek, szertelenek, lazák.
 Erről beugrott egy nyári éjszaka, mikor a kamaszok mulatoztak, gitároztak, énekeltek a magtárban berendezett "legénylakásban", boldogok voltak, gondtalanok.
Látni őket is boldogság volt.
Szerettem azt az éjszakát.
Róluk akkor nem készült videó, kár, megismételhetetlen pillanatok.



3 megjegyzés:

jKáldy írta...

nem csak Te... én is nagyon nagyon szeretem... iszonyatosan jól énekel...

jKáldy írta...

ja, és ez a karkötő is nagyon tetszik, ahogy az összes ilyen szokott :))

Molika írta...

Ugye milyen magával ragadó?!
Remélem jól vagy mostanság :o)