2010. szeptember 11., szombat

Mihez kezd az ember lánya ha az időjárás elmossa a szabadtéri vásárt

A kimerültségtől tegnap többször elpityeredtem, asszem a végemet járom.
Az agyamban csak újabb és újabb elvégzendő feladatok kavarodnak, 
miknek nagy részét tudom, hogy úgysem tudom megvalósítani. 
Az izgalom, pánik és állandó gyomor szorítás mellett egyre csak azt hajtogatom: 
hát kell ez nekem ???

És ma, miközben kint zuhog az eső, a mai szabadtéri vásárt gyakorlatilag 
nyakon öntötték egy dézsa vízzel, akár pihenhetnék, lazíthatnék, punnyadhatnék is, 
hát mit csinálok ??? 
anyagokat válogatok, gombokat keresek, cérnát orsózok, 
vatelint illesztek, varrok, kifordítok, mérek, tűzök ...

 ... közben teljes mértékben tisztában vagyok megszállottságom tényével, 
felismerem a tüneteket, elismerem, hogy intenzív kezelésre, 
amolyan elvonó kúrára lenne szükségem ...

lenne ...

S hogy kép is kerüljön eme bejedzéshez, álljon itt Ágota angyal képe, 
akit tavaly télen, karácsonyra készülve öltögettem össze.

Merthogy ugye, mindjárt karácsony ... 


5 megjegyzés:

Lidércke írta...

Sokat gondoltam ma rád....
Szerinted, én mit csinálok? :D Ugyanezt, mint te, és közben tele vagyok tervekkel. Megyek is, folytatom a varrást. Olyan jó látni a cuccokkal teli kosarat az asztalomon. :)))

m írta...

Moli, a jövő 7vége nem alkalmas a megszállottaknak arra, hogy vásározzanak?? Én remélem hogy igen, mert szeretnélek meglesni benneteket!

Abile írta...

Drága Moli! Hidd el ez egyáltalán nem beteges.. Teljesen normálisak vagyunk, hogy textilekkel álmodunk, hogy még az utcán szembejövők ruháján is a szép gombokat bámuljuk... Ez teljesen normális... Vagy nem?? :o))

Kőrösi László írta...

Üzenet a méhecskéknek: kiváló munka!

Molika írta...

Kedveseim!

Megszállottság vagy nem,
beteges vagy nem,
ez van, nem tudok más lenni!

Most, hogy újabb lehetőséget kaptam a Séta térre, megint sikerült éjjel fél kettőig őrizni a varrógépet, nem tudom eldönteni, hogy az ő lámpája kontakt hibás-e vagy én pislogtam időnként extra hosszan ...
Már csak a vásárlóknak kellene özönleni, hogy legyen lendületem a következő maratonra.

Laci: a méheknek is kellenek a dícsérő szavak, átadtam, örültek, lelkesek, izgalommal várják a jégvirágokat, hogy a világon elsőként állítsák elő az abszolúl kuriózumnak számító Jégvirág mézet! :]