Vásár

Hogy milyen is volt a vásár?

hát ilyen,

meg ilyen,

és ilyen,
 no és ilyen,
és ilyen is. 

Ragozhatnám a dolgot, hogy milyen félelmetes, rémisztő, gyomor szorító
s hogy milyen fantasztikus, felemelő, szenzációs
érzés kiállni egy vásárba a saját kézzel gyártott portékával,
szemtől szemben lenni a potenciális vásárlókkal,
beszélgetni, csacsogni, viccelődni, nevetgélni.

Azt sem részletezem, hogy milyen réges régi ismerősökkel találkozni
( - hát te? mit csinálsz itt?...)
s milyen eddig sosem látott emberekkel ( blogerinákkal ) találkozni, ismerkedni, barátkozni,
egy nyelvet beszélni :o))
(  anyag mánia, turkáló mánia, szörny mánia ;o))

Nem ragozom, aki már átélte az tudja, aki nem, annak csak ajánlani tudom,
 merjen bele vágni!
 

Otthon felejtettem a fényképezőből a kártyát,
így nem tudtam megörökíteni  a portékák csappanását.
Ez az induló állapot.
Sebaj, majd legközelebb!